Az önismeret első pillanatai
Amikor nem találjuk a helyünket – az önismeret első pillanatai.
Van az a pillanat, amikor megállunk, körbenézünk, és azt érezzük: valami nem stimmel.
Mintha egy idegen életet élnénk. A munka, a kapcsolatok, a napi rutin – minden a megszokott mederben halad, mégis belül valami feszít. Ez az a pont, amikor először találkozunk a változás szükségességével. És gyakran ez az első igazi találkozás az önismerettel is.
A belső feszültség: az első jel
Nem mindig drámai.
Néha csak egy halk sóhaj reggelente, amikor felébredsz. Máskor egy hangos kiáltás a lelkedben, amit már nem tudsz elnyomni.
Ez a feszültség nem ellenség – ez a belső iránytűd próbál megszólalni.
Azt mondja: figyelj rám, valami másra van szükséged.
A változás nem mindig látványos
Sokan azt gondolják, hogy a változás nagy döntésekkel kezdődik: munkahelyváltás, költözés, szakítás. Pedig gyakran sokkal finomabb dolgokkal indul.
Egy új könyv, egy őszinte beszélgetés, egy csendes séta, amikor először mered megkérdezni magadtól: Ki vagyok én valójában?
Az önismeret fájdalmas, de felszabadító
Amikor először nézel szembe önmagaddal, nem mindig szép, amit látsz. Eltemetett vágyak, elfojtott érzések, régi minták kerülnek felszínre. De ez a fájdalom nem büntetés – ez a gyógyulás kezdete. Az önismeret nem arról szól, hogy tökéletes legyél, hanem hogy őszinte legyél magaddal.
A helykeresés nem kudarc, hanem út
Nem találni a helyedet nem azt jelenti, hogy elrontottál valamit. Azt jelenti, hogy keresel. És a keresés maga is érték. Minden kérdés, minden kétség, minden belső harc közelebb visz ahhoz az élethez, ami valóban a tiéd.
Balázsné Págyor Evelin
